Címke: utazás

Das Törvény

Fehér sráccal nepáli faluban

-Külön szobát akartok, vagy együtt aludni?
-Együtt szeretnénk aludni.
-Akkor házasok vagytok. Egy éve. Ha annál hosszabb időt mondunk, meg kell magyarázni miért nincs gyerek. Ha nem vagytok házasok nem aludhattok egy szobában.
-Okés, legyen így.

Fehér sráccal a környéken

“Kérdezték a család nevét ahol lakom. Direkt nem mondtam a másodikat (a foglalkozásra utal). Rákérdeztek direkt. Kovács a család, az egy alacsony kaszt. Onnantól kezdve velem sem álltak szóba…”

A nepáli család kovács, az én család nevem kovács, a srácé pedig smith (kovács)…

Beszélgetésem az apával

“Igen, a kommunizmus jó. A király korrupt, a kommunizmus igazságos.”

Gondolkodtam… Sarlót kovácsoltak és mindent maguknak termeltek meg…

Párkapcsolatról egy lánnyal

-Hány éves vagy?
-25
-És a barátnőd?
-29
-Az én szüleim nem engednék, hogy együtt legyek fiatalabb fiúval. A te szüleid tudnak rólatok?
-Igen.
-Akkor miért nem házasodtok össze?

Máskor
-Nálunk mások a szabályok, ha fiatalabb sráccal akarsz összejönni, megteheted
-Én nem követem ezt a logikát, a szabályok erősítik a családot

Máskor
“Sok minden számít, a kaszt, és azt akarom, hogy ő is tanult legyen. A pénz annyira nem fontos.”

Párkapcsolatról egy sráccal

“Szerintem én is tetszem neki, de a szülei miatt nem beszél velem. Azért tanulok angolt, mert ügyvédnek akarok tanulni és ahhoz kell. Ha ügyvédként sokat keresek, házasodhatok magasabb kasztú lánnyal.”

Egy apa tanácsa

“Szép pár. Házasodjatok össze. Maradjatok együtt életetek végéig. Egy valaki mellett kell leélni az életed.”

Az apától

“Bráhmin családból származunk, de nem csinálok pudzsákat (szertartás) és nem imádkozom. Látod, a szobában sincs oltár vagy istenszobor. Egyszerű emberek vagyunk. Viszont a gajatri mantrát egy brahmin sem felejti el.”

Majd elmondta a gajatri mantrát.

Keralai fiú

-Rengeteg energiája van, mindenkit végig ölel, reggeltől estig!
-Persze, Istentől kapja

Több hindu

“Minden templomba bemegyek imádkozni. Hiszek Istenben, belőle egy van. Mecset, keresztény templom, hindu templom, mindegy.”

Több Hindu 2.0

“Buddha hindu volt”

“A tibeti mesterek őrültek. A hinduizmus ellen vannak. Pedig a buddhizmus hindu vallás.”

“Az emberek nem tudnak itt egy titkot. A mahábódhi sztúpa egy Siva templom. Nézd meg a Buddha szoborral szemben, ott egy Siva Lingam.”

Mutat a pap három hindu szentélyt

“Az egy Visnu templom, utána Káli és Siva, az utolsó Hanumán”

A Visnu szentélyben egy Buddha szobor volt, fölötte egy Visnu kép.

Hindusztán

“Pakisztán India része!”

Banglades India része!”

Az apa

“Nem vagyok vallásos, de hindu vagyok. Egyszerű emberek vagyunk. Az élet egyszerű, mi bonyolítjuk túl. Mindenkinek meg van a saját életútja, én követem a sajátomat, te is a tiédet. Isten akarta, hogy találkozzunk, de lehet, hogy többet nem beszélünk. Lehet, hogy igen.”

-A természetben akarok lakni, egy tanyán.
-A természet Isten

Ez az ember hindu, nem vallásos…

Amma asramja

Nagyon kiváncsi és izgatott voltam az asramba érkezést megelőzően. Leginkább az foglalkoztatott, hogy milyen lesz végre egy női vezetővel találkozni. Még sok kérdés volt bennem ezenkívül, és sok remény azzal kapcsolatban, hogy legalább azt az alapszintet hozza majd, hogy nőként erőszakmentesen vezeti a közösséget.

Amma egyedülálló a spirituális világban. Sokan felhoznak női vezetőkre példákat, de azt nem veszik figyelembe, hogy ezek a nők általában egy férfi guru alatt tevékenykednek, vagy úgy van a kezükben valamennyi hatalom, hogy nincsenek a hierarchia legtetején. Női Pápáról  vagy női Dalai Lámáról még nem hallottunk ugyebár. Amma ezért egyedülálló, mert a hindu hagyományban nő eddig nem került ilyen jelentős vezető pozícióba. Mivel több szabály is szól arról, ami diszkriminálja a nőket. Nem mehetnek be bizonyos templomokba, nem végezhetnek el bizonyos szertartásokat, de ez csak pár példa, most nem is megyek bele ennél jobban a felsorolásba.

Az asramba karácsony napján érkeztünk. Kochin repteréről még egy négy órás út várt ránk Amritapuriba. Muszáj volt befizetni egy drágább taxis útra, mert hajnalban érkeztünk meg, semmi nem járt a taxikon kívül és hulla fáradtak voltunk. Elkezdtünk azon agyalni, hogy most aludjunk itt a reptéren várjuk meg a reggelt, és keressük meg a buszállomást vagy induljunk neki rögtön az útnak. Egy fél órás tanakodás, számolgatás után úgy döntöttünk a drágább, de stresszmentesebb verziót választjuk. Ezzel a döntéssel viszont az járt, hogy most nagyon oda kell figyelnünk mire és mennyit költünk. Azért elég nagy különbség van egy kényelmes taxi út és egy tömött indiai olcsóbb buszos út között. Két napos utazás rettentően le tudja szívni az embert, és tényleg nem ajánlom senkinek, hogy fáradtan induljon neki egy nagyobb útnak, mert sokkal inkább éberebbnek kell lennie az út során. Az időeltolodás, a be-ki csekkolással járó stressz, a csomagok hajkurászása, a „meg van-e mindenem?” para, a beszállókapu felkutatása, egy idegen helyre való megérkezés és alkalmazkodás az új körülményekhez rettentően letudja szívni az ember idegrendszerét.

Szóval legalább gyorsan és nyugalomban érkeztünk meg. Elsőre egy olyan szobát kaptunk, ami amúgy az itt tanuló bentlakásos elsőéveseké, csak ők távolt voltak emiatt helyeztek el minket ezen az átmeneti szálláson. Pár napja szóltak, hogy át kéne költöznünk egy másik szobába, mert visszatérnek a tanoncok. Ezen elég sokáig bosszankodtam. Ennek több oka is volt, nem mondták meg nekünk előre, hogy ez csak egy átmeneti szállás, emellett eléggé kimerültem aznap, és pont akkor közölték velünk a költözés tényét, amikor hullafáradtan visszaértünk a szobába, ahol már csak egy nagyot akartam aludni.

A cuccunkat összepakolni is elég nagy energiát igényel mivel több, mint fél évre terveztük az Ázsiai körutazásunkat és emiatt egy rohadt nagy hátitáskával utazunk. Napközben még azon is egész sokat stresszeltem, hogy kevés pénzünk van. Harmincezernyi összegnek megfelelő indiai rúpiába kerül egy hónapig a szállás napi három bőséges kajával együtt, de nekünk így is sokat kell spórolni, például egy narancsot is elfelezünk a barátommal, nem tudunk egy egészet megenni, be kell osztani. Gyalog járkálunk el felfedezni a környéket, és nem engedhetünk meg magunknak olyanokat, hogy befizessünk egy hajókázásra vagy kifizessünk egy riksát. A low budget viszont olyan élethelyzetekbe tud kényszeríteni, olyan élményekkel találkozhatunk, amik szintén életre szólóak és nem biztos, hogy ha kényelmesen lenne pénzünk, akkor tudnánk olyanokat megtapasztalni, mint például egy elhagyatott strandot találni sétálás közben, ahol delfinek úsznak el mellettünk.

Ahogyan elindultam az iroda felé (ahol megkaptuk az új szobánk kulcsait) próbáltam megnyugodni és arra fókuszálni, hogy bárhogy alakul, ha a legrosszabb szobát kapjuk meg, akkor is kihozunk belőle majd valamit. Mint eddig mindent, majd ezt is megoldjuk valahogy. Erre mi történt? Egy olyan szobát kaptunk, amitől a földig zuhant az állam. A 12. emeleten lakunk most, minden nap a tenger zúgását hallhatjuk, és az első sorból nézhetjük a naplementéket. A sasok az ablakunk előtt repkednek el, rálátunk az egész környékre; az Arab tengerre, a pálmafákra és a tengerrel párhuzamosan folyó különleges backwater-ekre. Tényleg egy csoda, hogy itt lehetünk.

a különleges bacwater-ek a napfelkeltében
kilátás a szobánk ablakából
naplemente az Arab tengeren

A második vagy harmadik napon találkozhattunk Ammával. A dharsan egy bevett hindu szokás. Azt jelenti, amikor láthatsz egy szentet, közel kerülhetsz hozzá. Ezt a szokást a férfi guruk általában úgy vezetik le, hogy ülnek a trónon és a hívők, ahogy haladnak el a lábuk alatt rájuk pillanthatnak több órás várakozás után. Néha a guruk megérintik immel-ámmal az előttük elhaladó feje tetejét. Ammánál máshogy megy. Ő megölel egyenként mindenkit. Ezért hívják úgy, hogy Amma the hugging saint (Amma, az ölelő szent). Egész nap ott ül, kétszer tart szünetet és mindenkit egyesével megölel és megáld. Ez azért is nagy reform Amma részéről, mert a tekintélyelvű, túlmisztifikált guru-tanítvány viszonyt újraértelmezi, illetve azt a társadalmi szabályt is feloldja, ami nem engedi, hogy férfiak nőkhöz érjenek (a nő tisztátalannak van bélyegezve). Amma női tanítóként űdítő színfolt a férfiak uralta intézményben.

Amma a dharsan alatt engem hosszú másodpercekig tartott a karjában és a végén egy imát mormolt a saját nyelvén a fülembe. Olyan volt az ölelésében lenni, mintha az anyaföld ölelt volna magához. Ammának a neve egyszerűen azt jelenti, hogy anya. Ahogy majdnem én voltam soron, egyre jobban izgultam. Minél közelebb kerültem hozzá érezhetően megváltozott az energia. Ez nagyban annak a rítusnak köszönhető, amin az ölelés előtt keresztül megy az ember. Több órás várakozás, a szentnek nevezett ember egyre közelebb kerül, fokozódik a feszültség. Viszont én teljesen máshogy éreztem magam a közelében, mint egy férfi guru közelében. Nem féltem és bizalommal omlottam a karjaiba.

Ami nekem kifejezetten szimpatikus, az az, hogy Amma beleáll a nőügyekbe. Többször felszólalt nőkérdésekben. Hangsúlyozza, hogy a nők a történelem során fizikai, érzelmi és intellektuális elnyomásnak és üldözésnek voltak kitéve a férfiak által. Kijelenteni, hogy a férfiak a mai napig nem hajlandóak a nőknek megadni azt a szabadságot, ami alapvetően járna nekik. (Amma, 2008: 15). Arról is sokat beszél, hogy a vallási vezetőknek hatalmas felelőssége van abban, hogy aktuális társadalmi problémákról beszéljenek. Nekem azért is nagy élmény Amma, mert jelentős reformok bevezetésével próbálkozik. Attól függetlenük, hogy én személyesen abolicionista párti vagyok, vagyis azt szorgalmazom, hogy a vallási intézményrendszereket meg kéne szüntetni, és az alapoktól újragondolni az androcentrikus (férfiak által kinyilatkoztatott) vallási tanításokat, még így is egy pozitív jelenségnek gondolom azt, amit Amma csinál, még ha nem is értek egyet minden kijelentésével. A következők egy részével viszont tökre azonosulni tudok:

„Olyan időket élünk, amiben az elavult vallási és társadalmi rendszereket meg kell változtatni. Nem csak arról van szó, hogy sok vallási szokás és szabályzat mára már teljesen idejétmúlt, hanem arról is, hogy korlátozzák a mai nő fejlődését. A vallási hagyományok jelentősek. Nem kell mindet teljesen elvetni. Ennek ellenére a vallási vezetőknek teljes erőfeszítéssel azon kéne munkálkodniuk, hogy a követőiket visszavezessék a spiritualitás valódi lényegéhez és ennek a fényében ítéljék el a nők elleni diszkrimináció minden típusát. A vallási vezetőknek nyíltan beszélnie kellene a nők elleni erőszak és elnyomás összes formájáról.” (részlet Amma 2002-ben Svájcban elmondott beszédéből.)

Hivatkozások:

The Awakening of Universal Motherhood: An Address given by Amma on the occasion of the Global Peace Initiative of Women Religious and Spiritual Leaders, at Palais des Nations, Geneva, on October 7th, 2002.

The Infinite Potential of Women: An Address by Her Holiness Sri Mata Amritanandamayi Devi. Delivered at the 2008 Summit of the Global Peace Initiative of Women. Jaipur, Rajasthan, India. 2008.

Az első bejegyzés

Éppen a barátnőmmel töltöm az időmet egy hosszú utazásban, zarándoklatban. Éppen az utazásunk harmadik-negyedik hónapjában tartunk, ezért mi másról is szólhatna blogom első bejegyzése, mint az eddigi tapasztalatok általam való feldolgozásáról.

Gurpa hegyről, egy órányira bodhgájától

Az első hónapot Bodhgáján töltöttük egy, már ismerős tibeti kolostor vendégházában. Egyedüli „nyugati” utazók voltunk itt, mivel az Istennek hála, szeptemberben nincs szezon, semmi híres ünnep, semmi tömeg. Leszámítva az utolsó hetet, mikor hindu zarándokok ezrei jöttek Dél-Indiából egy számomra ismeretlen púdzsa (szertartás) lebonyolítására. A semmiből jelentek meg, és nem lehetett elférni tőlük. Egy helyi hindu ismerőstől tudtam meg, hogy a halottaikról emlékeznek meg. Ezek az ember a legvallásosabb, legtisztábban élő hinduk voltak. Úgy képzeljétek el a szerelésüket, mint a magyarországon is jelenlévő krisnásokét. Pontosabban fogalmazva vaisnavák, de ez lényegtelen, mindenki krisnásként utal rájuk. Tudni illik, a hinduizmus csupán annyira nevezhető egységes vallásnak, mint az ábrahámi vallások, vagyis a júdaizmus, kereszténység és iszlám hármassága. Sőt, talán nagyobb eltéréseket találunk, ha boncolgatjuk a hinduizmus rétegeit. Na és még azon belül is tovább hasogathatjuk azt a bizonyos szőrt. Szóval vaisnavák.

csak egy majom

Inkább megragadom ezeknek a Dél-Indiából érkező zarándokoknak az általam bájosnak keresztelt viselkedését. Ez a viselkedés teljesen megegyezik egyébként, a Bodhgáján szintén sok Sri-Lankai buddhista zarándokok ártatlan viselkedésével. Megszokván az otthoni nyugalmat, nehezen birkóznak meg a kis, leginkább tattooin-ra hasonlító Bodhgájai árus bódékkal tarkított, poros utcákon lévő, totálisan kontrollálatlan sürgés-forgással. Minden riksa és hattagú családot szállító motor kénytelenül kerülgeti az út közepén lamentáló teheneket. A zarándokok csoportokba verődve, gondolom falvanként felosztva követik a hindu papot vagy buddhista szerzetest, akik már ismerik a dörgést. Egymás ruhájába kapaszkodva vágják keresztül magukat az akadályokon, rémült, de teljes hódolatot és tiszteletet kifejező arcukkal és a cél érdekében simán odébb lökdösnek téged, engem, utat fúrva maguknak  addig, ahol a csoport vége tart. A pap/szerzetes közben a kezében egy zászlót feltartva ordibálja az utasításokat. Nem megy annyira a hindi, de ilyeneket képzelek bele: „ez előtt a kő előtt kell meghajolni!” meg „ide kell rakni a virágfelajánlást!”, vagy „itt leülünk és mindenki vegye elő a szertartás kellékeit”. Ezután elállva minden utat (ez a hindukra inkább jellemző, mert buddhista gyakorlat a szent helyek óramutatásával megegyező irányba való megkerülése, amire mindig ki is alakítanak a helyeknél utakat körbe. Ezeket állják, pontosabban ülik el a hindi útonáll…ülők) előveszik a kis előkészített kellékeket, rizst, édességet, virágot, ilyen növényt, olyan növényt stb. és a pap hangosan elkezdi ordibálni a mantráit, amit figyelmesen követve próbálnak utána mondani. Este újra egymásba kapaszkodnak, mint a kismajom az anyukájába és a pap vezetésével elvonulnak a távoli semmibe. Másnapra megsokszorozódnak.

Japánok által felhúzott Budhha

Emellett egyébként folyamatosan jelen vannak a buddhizmus minden irányzatának képviselői. Mi tibeti kolostorba laktunk, mellettünk japán kolostor, szembe szikkimi és bhutáni, odébb thai, kínai, még tibeti, még thai, taiwani, burmai, mongol, meg minden, ahol csak buddhizmus van. Kivéve Dobogókő. Az egész hely központja egy hatalmas, nagyon gyönyörű, és rohadtul ősi hangulatot sugárzó sztúpa, vagyis buddhista szent építmény található, ahol mindenki végzi a dolgát, meditál, leborulásokat csinál, körbe mászkálja stb. Elég nagy kert van hozzá, vannak mókusok, és még kaját meg teát is felszolgálnak, ha türelmesen, egy helyben sokat elvan a jámbor zarándok. És miért van itt ez az egész? Hát itt világosodott meg Buddha. Ott a fa, ami alatt ezt megtette. Pontosabban a fának egy csemetéjét Sri-Lankára vitték valamikor és annak a csemetéjét visszahozták, ugyanis a muszlimok Indiába való érkezésével, a tizedik századtól a buddhizmus jórészt elhagyta Indiát, hogy más keleti országokban virágozzék tovább, a hátrahagyott szent helyeik pedig hanyatlásnak indultak. Sok mára már hinduvá vált templomot tartanak eredetileg buddhistának, amin megy a vita, lévén emberek vannak itt is. Meg tehenek és majmok. Ilyen például a híres Dzsagannáth templom Puri városában. Ezeket a szent helyeket azóta újra felfedezték és renoválták a szent földre visszaérkező buddhisták. Hol thaiok, hol tibetiek vagy egyéb visszaérkező, vagy akár menekült buddhista csoportok. A szent iratok nagy része is az eredeti szanszkritról fordított kínai és tibeti kánonon keresztül kereshetők vissza, kivéve a dél-kelet ázsiai buddhisták páli nyelvű kánonja, amit sikerült megőrizniük az állítólagos eredeti formájukba. Ha valaki nagyon tudományoskodó, utána járhat, hogy egyesek szerint vannak csak kínai nyelven meglévő szövegek, aminek szanszkrit eredetije régebbi a páli kánonnál, pedig a dél-keleti théraváda buddhisták jórészt magukat tartják eredetinek. Ők amolyan buddhista ortodoxok. Nekik vannak nagyon jópofa tetkóik, sak-yant néven érdemes rágúglizni.

szoba a karma templomnál

Ami a szállásunkat illeti, minden odautazónak ajánlom, egyszerüen Karma Temple a neve, de én Karma Mandirt szoktam mondani a riksásnak, hogy lássa, legalább a templom szót tudom hindiül. Sőt a tibetieknek Karma Gompát mondok, és akkor totális a bevágódás. Viszont, ha valaki tervezné az idejövetelt, mindenképp tisztázza, hogy nem a Karmapa Temple az, mert van olyan is nem messze. Persze az is biztosan nagyon jó, én nem ismerem. Ha valaki oda akar menni ahol voltam, akkor ötször mondja el, hogy KarMA Mandir, Temple, Gompa vagy Church. Na jó, a legutolsót ne. Ráadásul épül egy új vendégházuk is, nagyon király lesz és mióta legutóbb voltam, már a wifi is gyakori, ami egészen sokáig működik, mert áramelmaradás esetén beizzítják a generátort. Legalább is én minden áramkimaradás után lépteket, beszédet majd motordörmögést hallottam, mire visszatért a fény és a szent kapcsolat a szobámba. Ezért gondolom, hogy van valami pótgenerátor.

belül a vendégház udvara

A higéniára egyébként Bodhgáján érdemes fokozottan figyelni, az ilyen szent helyeken ott a jó kis ellenerő is, aztán egész komoly betegségeket össze lehet szedni, had tisztuljon az a mocskos karmánk. Viccesen fejezem ki magam, de tényleg valami karmikus tisztulásnak vélem, viszont ennek ellenére jó odafigyelni. Háromszor jártam ott és mindig elkapok valami gorombaságot. A legdurvább a nem tudom honnan jövő tüdőgyulladás elég magas lázzal keverve. Persze a kolostorban nagyon jófejek és segítenek úgyis, de ha valaki nem hetekre vagy hónapokra megy, akkor el tud venni pár napot az utazásból, ami kellemetlen lehet.

valamit csinálok

A fosástól senki ne féljen, mert az előbb-utóbb garantált. Mondjuk nekem a kapszaicin (ettől csíp a paprika) függőségem még rátesz egy lapáttal. Ne feledjétek végül, hogy buddhista szempontból hiper-szuper jó karmát össze lehet szedni a zarándoklással, és ez a hely az egyik alap buddhista cucc. Aki  megteheti, ne habozzon ide jönni! A képek közül azért nincs a híres sztúpáról, mert ott pár éve nem lehet fotózni egy robbantás miatt.

 

végül pedig így nézünk ki néha