Jól nem halad a blog a tartalmakkal, sok minden mással voltunk elfoglalva, de még fizetek a domain névért, mert szeretem amiket ide felpakoltam és bőven akarok még írni, vannak is megkezdett sztorik, az emlékek viszont halványulnak.

Közben diplomás társadalomtudósok lettünk mindketten, s mivel én magam kulturális antropológián végeztem, ezért tökre remélem, hogy ezen a perspektíván keresztül is majd betudok mutatni mindenféle helyet, ahova reményeim szerint eljutok a jövőben. Bár utólag felidézve az emlékeim, mindegyik indiai (meg nem indiai) utazásom egy antropológiai terepkutatásnak is felfogható.

Hogy azért mégis legyen valami vizuális tartalom is itt, és hogy kapcsoljam a leendő kutatási terveimhez a posztot, megosztom itt is az egyik személyes facebook bejegyzésem, hátha máshonnan téved ide valaki.

A poszt idézve: “Ezzel a bácsival a holt tenger egyik eldugott részén találkoztunk anno izraelben. Akkor volt kb. 8 éve, hogy ott él, New Yorkból ment ki és ott ragadt. Volt egy kecskéje és gyereke is született, de mindenféle okok miatt egyedül folytatta az útját. Ott ült és a bibliát tanulmányozta. Katonai csomópontokon adnak neki kaját, de a sátra előtt is hagynak az arrajárók (néhány hippi). A lábán lévő cuccok a kígyómarás ellen voltak és csörgők lógtak rajta, ami azért kellett, hogy a katonák kutyái megismerjék,akik korábban már megszerették. Datolyamagból készített Zsófinak egy nyakláncot. Ezen a képen a fagyis dobozát fogja, amiben algát gyűjtött, hiszen ez állítása szerint nagyon király táplálék. Ettünk vele mi is. Végül Desert Baba-nak neveztem el, és most újból megemlékezem rá, az utazásaim során az egyik legkülönlegesebb ember akivel találkoztam. Ja és a szemét azért csukta be, hogy a fotón ne látszódjon, mert úgy ellopják a lelkét.“

A bácsiról pedig itt a kép:

A leendő kutatási terveim pedig a New Age, jógás, hippis, individualista és kapitalista modern társadalmi újraszakralizálódásról fog szolni (azért érthetetlen, mert úgy okosabbnak tűnök), amit ha aktuális, majd kifejtek, hátha izgin hozzácsatolható élménybeszámolókhoz.

A lényeg, hogy élünk, tevékenykedünk, evickélünk valahogy és reméljük utazni fogunk még!