Talán érdekes lehet, hogy milyen helyeken éldegéltünk a kb. hét hónap alatt Indiában, Sri Lankán, Nepálban és Jordániában. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kölcsönösen igénytelenek vagyunk szállásügyileg, bár egy idő után azért jól tudott esni a meleg víz, de néha egyszerűen a víz is. Olyan víz, amit nem a piacon kell megvenni, hanem víztározó hórdóból akár egy épület udvarán is elérhető és felforralva még iható is, vagy legalábbis mi megittuk. Ebből adódóan kíválóan lehet takarékoskodni, az 500 indiai rúpiás szállásoknál ritkán mentünk feljebb. Kicsit romlott a forint, így egy rúpia ma (2019.12.01) 4,24 magyar forint, akkor körülbelül négy volt, szóval kettőnknek egy szállás általánosságban 2000 ft volt/éjszaka, de valahol ezért az összegért kíváló óceánra nyíló panoráma és napi három étkezés is járt. Persze ez egy asram volt, spirituális hotel vagy mi, ami főleg délen (Keralában volt) ennél sokkal olcsóbb is lehetett volna. Cserébe egy idő után illik részt venni közösségi dolgokban, de mi el tudtunk lavírozni úgy, hogy ne lehessen megmondani, hogy igazán részt veszünk-e a közösségi életben, vagy nem.

Apám szereti mesélni az ő idejéből az indiai történeteket, és meggyőződése, hogy általános jelenség néhány fölöslegesnek tűnő, apró munkát végző embernél, hogy pont annyira dolgozik, hogy ne lehessen rámondani, hogy semmit nem csinál. Ehhez hasonlóan pont jelen voltunk vagy határozottan tartottunk épp valahova és mosolyogva mi is átszellemültünk, hogy egy hónap alatt ne keltsünk feltűnést, mert ez relatíve hosszú idő. Sajnos rászoktattunk pár vállalkozó kedvűt, hogy a felszólítás ellenére kimenjenek a faluba és esetleg a tengerbe is fürdőzzenek, ami nem szokványos a nem turistáknak kiépített területeken. Mi pedig sajnos engedtünk a csábításnak, amire más is felbátorodott. Az asram szabája lett volna, hogy a helyiekkel ne kontaktoljunk, de hát én, aki ezért utazik ez nehéz volt. A rebellis hippizmusunk következménye, hogy ennek ellenére elmentünk egy ünnepre, ahol csak helyiek voltak és imádtuk!

Laktunk kolostor által fenntartott guesthouse-ban is, aminek nem tudom az árát, de ezek általában tök hangulatosak és 400-500 rúpiánál nem szokott több lenni szobánként, vagy néha fejenként. Ahol mi laktunk, oda családi szálak fűznek, így más volt a helyzet, mindenesetre mindig hagytunk felajánlást. Egy korábbi útnál egyébként olyan szállásom is volt, ahol egyszerűen csak be kellett jelentkezni, aztán kaptál szobát és mehettél kajálgatni. Annyit mondott a koreai buddhista apát, hogy mosogassunk majd el magunk után és a “donation boxba”, a felajánló dobozba hagyjunk valamennyi pénzt. Szóval aki rászánja magát, hogy előrefoglalás nélkül hátizsákkal szerencsétlenkedik bárhol indiában, szerintem térjen be a kolostorokba, mert amellett, hogy jól kijön anyagilag, tök spirituálisnak tűnik azoknak a szemébe, akik később érkeznek és látják, hogy te már spanolva teázol a szerzetessel meg ilyenek. Valójában a szerzetesek vagy hindu papok fő elfoglaltsága az okostelefon adta lehetőség arra, hogy folyamatosan kapcsolatban legyen a szeretteivel, de én ezt nem gondolom kevésbé spirituális cselekedetnek, mintha leborulna valaki milliószor, vagy meditál napi két napot. Persze ez utóbbiból lehet spirituális brandet építeni, amihez amúgy szintén jól jön pár kolostorban lőtt fotó, amihez odaírhatjuk, hogy “elvonuláson”.

A legkedvesebb helyek a homestay-ek, aminek az otthonos hangulata talán terület függő. Itt az ember totál annak az illúziójában találhatja magát, hogy az egzotikus közösség része, persze isten ments, hogy valóban az legyen. Akkor Zsófi mehetett volna mosogatni meg kiszolgálni minden férfit, én meg mehettem volna hajnalban kihajtani a tehenet, gyereket nemzeni meg egyéb férfias feladatokat ellátni. Ez lenne a hagyományosan vett beilleszkedés menete. Viszont a romantikus társításaink egy közösség életéhez megvalósulni látszhatnak, ha hippis beállítottságúak vagyunk és a helyiekhez képest sok pénzünk van. Azt eszed amiket ők, beszélsz velük, a nyelvükön megtanulsz pár szót és még a vallást is közösen gyakoroljátok. Szóval osztoztok a hétköznapjaik felszínesebb részeinek a megélésében, ami nekik jó pénz és kevés erőfeszítés, nekünk meg még így is maradandó, jó élmény. Szóval keressétek a homestayeket és beleláthattok egy native család életébe. A házi koszt meg istenibb mint bárhol, ha lehet ilyet indiában mondani. Mi imádjuk a helyi kaját!

Sri Lankán egészen sok család fenntart egy szobát és ossza meg valamilyen szállásfoglaló oldalon. Ezek rohadt hangulatosak, a helyi gyerekek meg cukin örülnek bárkinek. Tudjátok, vannak azok a képek tele a neten, ahol égettbőrű, legalább egy fejjel mindenkinél magasabb, fehér árja raszta ember bulizik az afrikai vagy indiai gyerekekkel és férfiakkal, miközben nagyon örül, hogy egy autonom közösség tagja lehet. Szóval így érezhetjük magunkat mi is. Mondjuk én személy szerint alacsony vagyok és ha helyinek nem is, de másik államból származó indiainak néznek, szóval nem vagyok annyira izgi, mint egy holland hippi, sőt, ahol ismerik az izraelieket, ott még gyanakodva néznek is engem, mert általában izraelből a katonaság után jöttek anno indiába éldegélni az utazó kedvű fiatal felnőttek. Ha ez a helyzet, akkor gyakran kell magyarázkodnom, hogy nem a minőség miatt nem akarok hasist venni, hanem mert egyáltalán nem azért jöttem.

Ha már itt tartunk, akkor a drogturizmus színhelye, meg ahol héberül is ki van írva minden és ahol a leg badass-ebb turisták (pardon, backpacker-ek, vándorok, utazók, gyűrűhordozók és zarándokok) vannak, az Váránaszi, vagy máshogy mondva, Benaresz. Sőt, japánul meg koreaiul is ki van írva minden. Nem azért nevezem a marihuána származékot drognak, mert annak tartom, hanem a fogyasztói szokások erre vonatkozóan nem különböznek más bódítóhatású szerek fogyasztásának miértjétől. De amúgy kínáltak itt MDMA-t meg ketamint is, szóval pörög minden. Itt volt egy 1000 rúpiás szállásunk is, ami központi helyen volt és szép kilátással, meg mindennel ami kellhet, de ezt a kemény 4000 forintos összeget egy éjszakára sokaltuk, mivel tudtuk, hogy az 500-al is le vagyunk húzva néhol. Ennél olcsóbban mondjuk külföldiként kevés helyet találsz. Szóval átmentünk a bűvös 500-asba másnap. Ez a szállás az egyik legkirályabb volt, még egy mini templomkomplexum is járt hozzá, telefonozó papokkal, akik amúgy elég szerény körülmények között éltek. Belső udvar, indiai családok meg hippik (kiváncsi vagyok, ez a szó hányszor fordul elő e bejegyzésben) és nagyon király csai (tejes, főszeres tea), amit később számoltak fel és relatíve drága volt. Én az utcán 10 meg 20 rúpiáért vettem, a 10 a kicsi a nagy a 20, ha jól emlékszem, de itt vagy 50-et is rászámoltak a nagyobb pohárra. 50-ért, vagyis 200 forintért meg már kajálhattam volna az utcán egy kiadósat. Ezekkel persze érdemes óvatosnak lenni, ki van téve az ember a fertőzésveszélynek, pár hasmenésen mi is keresztül mentünk.

A fertőzés para ellenére, itt fürdőztem végre a gangesz vizében, mert azért én is spirituális arc vagyok, ez meg gyerekkori vágyam, de 17 évesen még nem mertem ezt meglépni, szóval két nagyon szerethető Kalkuttai zarándokkal most elmentem aztán belecsücsültünk a gangesz vizébe. Tök jó, tök spirituális élmény, de ha valaki fél, hogy amúgy sokszorosan szennyezettem mind a Duna, meg hullák is úszkálnak benne, akkor van más spirituális program is ebben a városban. Jógasulik, hippi asramok, vannak izgi aghorik, akik youtube videókon embert esznek, fekete meg fehér mágia, betéphetünk mint az atom, amitől még spirituálisabb is lesz minden (legalább is ezt képzelhetjük), sok a halottégető, eleve sok a Sadhu, akik ezek a klasszik indiai jógik, meg is áldanak pénzért, de a közelbe van a buddhista zarándok hely, Sarnath is. Sok a fültágítós, kitetovált, felnyírthajú goás is, szóval na. A leleményesebbek eldugottabb, nem turistás jógikat is találhatnak, ha ez a vágyuk. Amúgy viccen kívül, rohadt intenzív, nehéz és hangulatos meg szép hely, egyik kedvencem, ajánlom. A szállásunk meg rohadt kellemes volt. Ja, a buddhista zarándokhely ma már pénzbe kerül. Helyieknek kevesebb, külföldi útlevéllel meg egy európai múzeum belépőjének megfelelő összeg, ami egész jó kis summa indiában, szóval drágának mondható.

Akit érdekel a hagyományos betépés, az keresse a bhang lassi nevű italt. Ez egy yoghurtos marihuánás ital, de ebben nem tudok tanácsot adni, mert engem nem érdekel az ilyesmi, de vannak bevált helyek, meg olyanok, ahol érdemes vigyázni, mert túl nyomják az italt és kirabolják az atomkész embereket. Utána kell nézni hol érdemes. Még hozzá teszem, hogy a gangesz fürdés után nem lett semmi bajom!

Mindkettőnk legmeghatározóbb élménye Szikkim. Erről írtunk két bejegyzést is itt és itt. Az itteni szállás szintén a megszokott 500 rúpia/éjszaka volt. Ez is egy homestay volt, vagyis egy családi ház, aminek egyik szobája ki van alakítva szállásnak és még kaját is csinál a ház lakója, persze ez itt plusz pénzbe került. Ez a szállásunk egyébként Szikkimen belül, egy Tashiding nevű településen volt. Ez a kis falu gyönyörű, a kis házikó pedig egy hegy tetjén lévő kolostor közelében volt. Szinte nulla közvilágítás van, a térerő nagyon gyenge, hamar sötétedik és nagyon éles, de mégis nyugtató dzsungel zajok vettek körül minket. A levegő tiszta és a fényszennyezés tényleg nulla. Gyönyörű hely, és kevés az ideutazó, pedig elérhető mindenki számára. A közlekedés Szikkimen belül tényleg csak terepjárókkal lehetséges, ezeknek vannak nagyobb csomópontjai és 12 ember fér el benne. Tasidingbe egy központi helyről olyan napi 2 kocsi megy és jön.

Szintén említésre méltő a Gangtok (Szikkim állam fővárosa) körzetében található Rumtek kolostor melletti szállásunk. Ez is 500 INR-be került, de nagyon tiszta szobát kaptunk, a WC és zuhanyzó volt közös és kicsit messze, de olyan gyönyörű kilátású szobánk, mint itt, még sehol nem volt. Olyan időszakban voltunk, amikor tényleg senki nem volt itt, csak a szállást fenntartó buddhista apácával találkoztunk, illetve néha a konyhán dolgozó két nővel. Nagy étkezőjük volt, ahol alkoholt is lehetett kapni, de csak mi ettünk itt, biztosan vannak időszakok, zarándoklathoz köthető időpontok, mikor sokan vannak errefelé. A Rumtek kolostor, ami egy nagyon fontos buddhista vallási hely 2 percre volt tőlünk. A hegyről lejjebb pedig volt egy nagyon cuki bódé “restaurant” felirattal. Fából összetákolt pár négyzetméteres épület palatetővel és isteni kajával. Itt találkoztunk Csandrimával, aki az utunk egyik angyala, talán külön bejegyzést érdemel, így most nem írnék róla.

Azt hiszem ennyiből már több féle szálláslehetőség kiderült. Nepáli, Thaiföldi és Jordániai szállásról írok egy következő bejegyzésben. Amikről nem írtam, azokat meg bárki megtalálja a neten. Tele van India nagyon jó szálláshelyekkel, amik drágábbak azoknál, ahol mi jártunk, de ezek is nagyon olcsónak mondhatóak. Szerintem mindig érdemes egy Indiában jártasabb emberrel beszélni a szálásokkal kapcsolatban, hogy ne érjen meglepetés, persze ha ez megtehető. Esetleg ha valaki tőlem kíváncsi részletekre, írjon az Indiblog facebook oldalon 😉

Itt van:
https://www.facebook.com/Indiblog-2071802829532347/?modal=admin_todo_tour