Bhairavi

Hát, az a helyzet, hogy elég sok élményt nincs kedvem leírni. Pontosabban nincs kedvem leírni a pontos történéseket és helyszíneket, inkább az egésznek az emésztsén szeretek agyalni. A meghatározó impulzusok jelenbe helyezésével foglalkozom és ezeket írom le magamban. A metrón egy csomó szép bejegyzés születik belül, aztán nincs meg az energia, hogy leírjam őket, pedig néha fel is nevetek, olyan jópofa mondatokat gondolok ki.

Egy templomnál Varanasziban

Sokat agyalok a jövőn is indiával kapcsolatban. Láttam Varanasziban egy “külföldi” szádut. A száduk a világi életről lemondott hindu szentek. Most ő jutott eszembe, vajon mióta élhet ott, mi vette rá, hogy oda menjen, hogyan lett belőle indiában aszkéta. Ugyanis fehér volt a bőre és kék a szeme. Az is lehet, hogy több generációs helyi angol, így indiainak szocializálódott.

Tizenéves koromtól az volt a vágyam, vagy inkább élettervem, hogy ha kijutok indiába, leülök a gangesz partján, úgy maradok és szádu leszek. Valójában 1-2 évvel ezelőttig ez visszatérő romantikus vágyam volt. Ez az ember a megtestesülése volt ennek a múltbáli vágyamnak. Általában a kamu spirituális emberek szerintem fel akarják magukra hívni a figyelmet, keresnek valamilyen fajta kontaktust, várják, hogy a szemükbe nézz, hogy elkezdhessék valahogyan megszerettetni vagy eladni magukat. Sok ilyen indiai “jógi” is van.

Egy klasszikus Szádu
Kép forrása:
https://www.naukrinama.com/stressbuster/know-the-secret-world-of-naga-sadhus-of-india/

Ez az ember az egyike volt azon kevés személynek, akik nem ilyenek. Valószínűleg komolyan gondolta, amit kitalált egyszer. Próbáltam nem észrevenni, de mégis nézegettem őt. Ő pedig odapillantott. Csak egy pillanatig nézett a szemembe, aztán folytatta a valamit, amit csinált. Látszólag semmit sem csinált. Én meg tovább mentem.

Aki lemondott életet él, az elvileg hasonlóan nem foglalkozhat a külvilággal. Én a külvilág voltam.

Egy korábbi utamnál egy tibeti szerzetes nézett rám. Észrevette a fültágítóm és őszinte, gyermeki meglepődéssel próbálta megmagyarázni magában amit látott. Éreztem a gondolatainak az áramlását, de ez sem tartott pár pillanatnál tovább. Észrevette, hogy fölöslegesen agyal és folytatta a valamit, amit csinált. Mantrázott. Észrevette, hogy hogyan viselkedik a tudata és elvágta a gondolatáramot.

A külföldi szádu nem csodálkozott semmin. Az ő kultúrájában van minden. Individualizmus van, rengeteg féle ember és szubkultúra. Az is lehet, hogy rosszul ítélem meg és csak egy nagyon jól beöltözött, beszívott hippi volt, aki vagy kint ragadt indiában, vagy átutazóban van ott. Nekem mégis úgy tűnt, hogy legalább 12 éve azon a helyen ül és nézi a gangeszt.

Amikor itthon gyötör valami, múlt béli fájdalom, vagy rettegés a jövőtől, megpróbálok úgy viselkedni, mint a tibeti szerzetes, vagy a hippi jógi.

Ritka Káli ábrázolás
Forrás:
https://artinprint.org/article/a-rare-kali-woodcut-from-the-era-of-the-battala-printers/

Az a helyzet, hogy mindig elolvasom Káliról vagy Siváról ugyan azt, csak szeretem, ha más fogalmazza meg. Ma így olvasva beütött egy állapot. Olyan volt, mint amikor a szerzetes és a jógi elfordult. Az a pillanat, amikor elment a gondolat, de még nem bukkant fel a következő.

Káli neve jelent feketét meg időt is. Ő az az állapot, ami a világ teremtése előtt is van, és a világ megszűnése után is. Ő a két gondolat közötti állapot.

Volt még egy jógi, egy nepáli származású. Én mondtam, hogy a tibeti buddhizmus kagyü ágát gyakorlom. Ő pedig mondta, hogy dzogcsent. Azt mondtam: hmm… az magasztosabb. Legyintett, hogy minden üresség. Ezt a frázist sokan elsütik a buddhista világban, de neki valamiért el hittem.

Jai Kali Maa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük