Elkezdtem pár napja írni egy ilyen című bejegyzést, de rájöttem, hogy nagyon más oldalról kellene írni róla. A többes szám nem véletlen. Azért nem hinduizmus, mert nem gondolom, hogy ez egy könnyen kategorizálható, egyetlen szóval megfogalmazható dolog lenne. Hinduizmus és hinduizmus között rengeteg a különbség, valójában én kerülöm is ezt a szót.

Előző bejegyzésben elkezdtem darsanákról írni, ortodox és nem ortodox filozófiai rendszerekről, később kialakult kultuszokról stb. de ez elég unalmas lehet, ráadásul mindenre rá is lehet keresgélni a neten, fölösleges még egy általános és hosszú áttekintés az indiai eredetű vallásrendszerekről.

Igaziból engem három hindu rendszer és azok kapcsolata foglalkoztat. Sőt, valójában csak kettő, a harmadik inkább csak példa arra, hogy a másik kettőről alkotott véleményemet alátámasszam. Ez a három a vaisnavizmus, a saivizmus és a buddhizmus. Ezek azért önmagukban is rohadt széleskörű dolgok, szóval tovább kell egyszerűsítenem a dolgot. Ez egy ilyen összehasonlítás bejegszés lesz.

És bizony, jól olvastad, a buddhizmust is egy hindu rendszernek tartom. Ez csak simán nem ortodox. Ráadásul azt is gondolom, hogy a három rendszer közül inkább a buddhizmus és saivizmus hasonlít egymásra, mint a saivizmus és vaisnavizmus. Pontosabban egy bizonyos fajta buddhizmus, egy bizonyos fajta saivizmussal. Ehhez azért hozzá teszem, hogy a saivizmust elég felszínesen ismerem, és a buddhizmusban is lehetnék jártasabb, szóval a bejegyzést inkább véleményként olvasd, mint egy vallásantropológiai tanulmányként.

Nagyon egyszerűen a közvélemény azt gondolja, a saivizmus a hinduizmus azon része, ami Sivát emeli ki főistennek, a vaisnavizmus pedig Visnut. Nagyon leegyszerűsítve így is van, de valójában rohadtul nagyon sokban különböznek egymástól. Szerintem több különbség van, mint az ábrahámi vallások (judaizmus, kereszténység, iszlám) között, bár ezeket még kevésbé ismerem. Ennyire azért nem fogok belemenni, de saivizmus és saivizmus között is elég nagy különbségek vannak.

A különbséget nagyon királyul kifejtette egy hindu pasi egy fórumon, ahol pont ez volt a téma. Kirakott egy hagyományos Siva és Visnu ábrázolást. Najó, Siva helyett, Ardhanarisvara volt, Visnu mellet meg ott volt felesége, Laksmi. Ardhanarisvara egyébként Siva és felesége, Parvati egy személyben. A Visnus képen meg Visnu lazul a végtelenség óceánján, ahogy szokott és Laksmi masszirozgatja a lábát. Azt mondja a fórumona pasi, na ez a különbség. Aztán persze meg is magyarázta és wow, tényleg.

Azért idelinkelem a szimbológiáját, amiben elvileg Laksmi Visnu női megnyilvánulása:
https://www.hindujagruti.org/hinduism/knowledge/article/what-does-the-lotus-in-the-hand-of-lord-vishnu-symbolize.html

A saivizmus bizonyos fajtáiban Siva és társa Parvati, vagy ha már itt tartunk inkább Sakti, egyenlőek és szétválaszthatatlanok, míg Visnu mellet Laksmi mindig másodlagos. Persze látunk Krisna ábrázolást, ahol Rádhával a feleségével elbulizik (emellett azért jó sok csaja van), meg ismerjük Ráma történetét, aki mi mindent megtesz a feleségéért miután együtt remetéskednek (a rámajána eposzban), de ez a két alak nem Visnu maga, hanem Visnu avatárjai, földi leszületései. Azért nem a megynyilvánulás szót használom, mert nekem az eddigi tudásom szerint, azt inkább Siva csinálja. Majd elmagyarázom ezt is.

Persze van olyan vaisnavizmus (pl. nálunk a “krisnások”), akik Krisnát tartják az istenség legfelsőbb személyiségének, de ez nem változtat a hozzáálláson. Azért hozzá teszem, hogy van vaisnava tantra is, amiben már eléggé felértékelődik a csaj szerepe is, és egyenrangúvá válik a pasiéval.

Siva viszont több rendszerben is a párja nélkül totál tehetetlen. De félre teszem kicsit az istenek és párjuk egymáshoz való viszonyát, mert hogy egy vallás vallás legyen, ahhoz az isteneknek szüksége van egy kihagyhatatlan összetevőre. Ez az összetevő a vallásos emberek, a hívők csoportja. Szóval hogy jeleik meg az egyenlőség szerepe a követő és az istene között. Hát a vaisnavizmusban sehogy, a saivizmusban viszont annál inkább. A buddhizmus más tészta, de majd az is képbe jön.

A csillaghegyi templomban beszélgettem pár vaisnavával. Szerintük Krisna egy személy. Mi itt, a létezés forgatagában azért szenvedünk (szamszárában), mert elfordultunk tőle. Ezért durva fizikai testünk van, istentelenül élünk, iszunk, drogozunk, pénzezünk stb., de visszafordulhatunk Krisnához. Ha mindent jól csinálunk, akkor az ő lakhelyére születünk finom fizikai testben, ami halhatatlan és találkozunk Krisnával és egész életünkben imádhatjuk őt. Elnézést, ha eltévesztettem valamit, de röviden a olvasottak és hallottak alapján ilyesmi a viszony. Krisna a legfelsőbb, ő az élvező, a többiek pedig akiket élvez. De ettől még mindenki boldog stb.

Egy doku filmen olyan indiai vaisnava templomot is láttam, ahol nőnek öltöznek az ott lakó férfiak a szertartás erejééig, és úgy imádják Krisnát. Ahogyan Krisna sztoriában a tehán pásztor lányok vannak oda Krisnáért.

Saivizmusból sem vagyok túl penge. Amiről többet olvastam az a kasmíri saivizmus és egy kis saiva sziddhánta. Talán ezek a leghíresebb ágai. Azt most megmondani nem tudnám, hogy az aghorik és kápalikák hova tartoznak, biztos vannak köztük ilyenek is, olyanok is, de velük még sokat foglalkoztam. Az tuti, hogy a tantrikus dolgoktól nem állnak távol.

Itt a kép alapján a kasmírmi saivizmus nem áll messze az aghori iskolától, a trika megnevezés ugyanis rájuk utal. No, szóval induljunk ki a trikából. Én úgy olvastam, hogy a megnevezés egy hármasra utal. Ez a hármas nem más, mint Siva, párja Sakti és mi magunk, a személy. A szanszkrit nara szó szokott ez utóbbira utalni, ami a “spoken sanskrit” online szótár szerint, embert, férfit, lelket, halandód stb.-t jelent. Nyilván férfi, mivel azért india eléggé androcentrikus, vagyis férfiközpontú társadalom, de most a személy egy szuper fordítás lesz nekünk. Ha jól emlékszem, az utolsó legnagyobb kasmírmi saiva guru, Swami Lakshmanjoo könyvében ez az angol fordítás. Illetve egy ő tanításait összefoglaló könyvben, amit egy amerikai tanítványa írt. Mindegy, ha valakit érdekel ez az iskola, ma már van egy magyar csapat, akik komolyan foglalkoznak vele.

A lényeg csak az, hogy ez a három dolog egyáltalán nem különbözik valójában, csak mi különbözőnek látjuk. Szóval itt Siva, a társa és én vagy te semmiben nem különbözik, csak ezt valamiért nem tudjuk. Hogy miért nem, arról vannak filozófiai tételek dögivel. És akkor, hogy a már említett megnyilvánulásról (a leszületéssel ellentétben) is szó legyen; minden Siva. És a körülöttünk lévő világ nem egy csúnya dolog, hanem egy megnyilvánulása a valóságnak. Legalább is a britannica.com meg néhány saiva előadó szerint, amit a youtube-on néztem. Minden Siva megnyilvánulása. Ha pedig nem különbözik tőlem, akkor minden az én megnyilvánulásom. És akkor itt be is kúszik egy kis buddhizmus.

Szóval amit eddig tudok ezekről a dolgokról, amikről itt írok épp, a saivizmus bizonyos iskoláiban gyakran megjelenik a nem dualizmus, a vaisnavizums pedig általánosságban inkább dualista. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne nem dualista vaisnavizmus, ezt nem tudom, azt meg pláne nem jelenti, hogy ne lenne dualista saivizmus. Csak általánosságban az Istenhez való viszony nagyon más. Azt sem kell elfelejteni, hogy a kasmíri saivizmus egy tantrikus rendszer, a vaisnavizmus amiről beszélek, az pedig alapjában a 11. századi Ramadzsuna által kialakított dualista rendszer.

Azt amúgy nagyon nem akarom állítani, hogy az egyik jobb lenne a másiknál, nagyon is szükség van a dualista gondolkodásra, hogy egyáltalán megkülönböztessük a jó cselekedeteinket a rosszaktól. Plusz biztosan nagyon jó érvrendszerrel rendelkezik a vaisnava hagyomány, amit nem ismerek.

És akkor idekúsztatom a buddhizmust. Valójában a buddhizmus sem egyetlen dolog, hanem legalább három, de inkább nagyon sok. Ezért csak azzal tudok mit kezdeni amit ismerek. Ez pedig a tibeti buddhizmus. Erre simán rávágják, hogy tantra, de valójában mind a három fő irányzat képviselteti magát benne: a hinajána, a mahajána és a vadzsrajána, vagyis a tantrikus buddhizmus is. Inkább az utóbbi kettő az, ami kapcsolódik a témához. Annyi viszont igaz, hogy a tibeti buddhizmus szépen megőrizte az indiai vadzsrajána egy részét. Van japán tantrikus buddhizmus is, a singon, de ezt csak menőzésből említem.

Szóval amit gondolok, hogy a vadzsrajána buddhizmus, az valójában egy saivizmus, csak Siva nélkül. A különbség, ami miatt a buddhizmus más a többi hindu rendszerhez képest, az az, hogy nem az abszolút létezőből indul ki, hanem a saját helyzetünkből. Ez pedig hát az, hogy így meg úgy érezzük magunkat, szenvedünk az elmúlástól, az élet nehéz, mi magunk is változunk mindig, csináljuk a szar karmát stb. És ez a jelenlegi valóságunk. Aztán, hogy a végső valóság milyen, azt meg látod akkor, ha így meg úgy gyakorolsz, erkölcsösen élsz, aztán jól megvilágosodsz, addig ne törődjél azzal, milyen a Síva, meg kék-e vagy fekete a Krisna. Így röviden. Bele sem megyek, írtam ezt az Isten a buddhizmusban (második és harmadik rész) sorozatot, ott igaziból benne van, amit most leírnék. Nágárdzsuna, Aszanga, meg mindenki aki számít.

Na de miért saivizmus? A non-dualitása miatt. Idő közben azért mégiscsak kialakított a buddhizmus magának egy végső állapotos, agyalós, filozófia rendszert. Ahol a szamszára egyenlő a nirvánával, meg ilyenek. A világ valójában a tudatunk végső természetének a megnyilvánulása, ami végtelen és ragyogó. Tudat végső természete, ami végtelen és ragyogó, elég istenesen hangzik. A végső természetünk egy Sivával és Saktival, akkor hol a különbség? Minden Siva végtelen megnyilvánulása és semmi sem választható el tőle. Akkor a tudatunk végső természete Siva. Csak a buddhizmus óvatosan fogalmaz, nehogy aztán rábízzuk az egészet a végsőre, aztán kiderül, hogy még nem vagyunk ott. Mert lehet ezt hinni, de ha nem vagyunk biztosak ebben, akkor simán trehány hippik leszünk, nem pedig vagány jógik.

Kicsit merészen tovább megyek. Azt mondja Szent Pál az apostolok cselekedetei valahányban, hogy Istenben élünk és ő mibennünk. Vagy valami ilyesmit. A jelentése tuti ez, van egy nagyon inteligens szent őrült katolikus ismerősöm, akivel még meg is beszéltük, hogy márpedig ez így van a kereszténységben.

Én az életem során azért gyakorolgattam ezt azt. Persze buddhizmust, nem a többit. De mikor olvasom a shaiva ismerősöm írásait, mikor olvastam a könyveket a saivizmusról, mikor ezt a Szent Pálos dolgot beépítem a tapasztalásomba, akkor tökre ugyan az a végtelenül nyugodt tudatállapot következik be. Az ilyen minden egyes fűszál kurvára a helyén van tudatállapot. Az ilyen ne rondítsak bele a kattogásaimmal az isteni teremtésbe tudatállapot. Tudjátok.

Nem gondolom, hogy minden helyzetben releváns válasz lenne, de a buddhizmus kimondja, hogy minden dolog a tudatunk megnyilvánulása. A mindenféle tantrikus mandala gyakorlatok szerintem erre mennek rá. A mandaláknak egy istenség a közepe, amivel mi azonosulunk. A mandala pedig a mi világunk. Ez nem más, mint a környezetünk tudatosítása, és irányításának az átvétele. Uraljuk a helyzeteket. Ezt szokták félre érteni szerintem, mikor azt mondják, ez te vagy, ebben magadat látod, fogadd el, dolgozz vele. Hát én mondok egyszerűbbet. Aki egy fasz, azt kipicsázom a mandalámból. Ha menő vagyok akkor persze a részévé tehetem, de minek. A faszokat simán kívül hagyom, ha ez lehetséges. Ha nem, akkor megoldom máshogy. Ha minden egyes fasszal foglalkoznánk, hogy mi zavarhat benne, ami bennem van, meg ilyen hülyeségek, akkor elég szar életünk lenne, és sem az én, sem a másik hasznára nem válna.

Ezt megbeszéltem hagyományosabb buddhistával is. Zavar a sok buddhista körülöttem. Nem kezdett el ilyeneket mondani, hogy hogy szeressem őket, azt mondta legyek olyan helyen ahol jól érzem magam. Olyanokkal, akikkel jól érzem magam. Ez a buddhista amúgy egy Tibeti Rinpocse volt, csak ha ez valakinek jobban számít.

A buddhizmus különbsége tehát, hogy innen indítok. Nem onnan, hogy a végső tökéletesen ábrándozok.

Azért a különbségekről is lehetne könyveket írni. Én nem ismertettem a vadzsrajána buddhista rendszereket és írás hagyományát, filozófiáját, kozmológiáját. Másik oldalról meg nem ismertettem az ágamákat, Siva szútrákat, ennek a kozmológiáját, filozófiáját stb. Én csak a nagyon felszínes és egyszerű oldalról közelítve meg a dolgot jelentem ki, hogy ez a két rendszer testvérek. A vaisnavizmus pedig valami távolabbi rokon.

Igaziból erre egy ismerősöm is felhívta a figyelmet, hogy buddhista szövegek és gondolkodás alapján értelmezni a saiva írásokat félre vezet, de vállalom most ezt. Úgy is mindig leírom, ez egy szubjektív benyomás. Aki elkötelezi magát valamelyik vallási rendszer irányába, úgy is megkapja a hagyományos magyarázatokat.

Egyébként érdekesség, hogy a vaisnavák Buddhát Visnu egyik avatárjának tekintik.

A pláne, hogy van olyan mahasziddha (nagy megvalósított jógi), aki benne van saiva rendszerekben is és a buddhizmusban is. Sőt, a buddhista rendszerben is Sivától tanul ezt azt, amivel aztán megvilágosodik. Ezt a témát itt lezárom, a folytatásban pedig belinkelem a szakdolgozatomat, ami másról sem szól, mint amit itt elkezdtem.

Sajnos kimarad, de megemlíteném, hogy a nagy hindu iskolák, mint a szánkhja, jóga, védanta meg barátaik most kimaradnak. Pedig az egésznek az ad még több színt, hogy ezek és ezeknek változatai milyen mértékben találhatóak meg. Pl. valamelyik saivizmus advaita védanta elemekkel, vaisnavizmus dvaita védanta elemekkel, a jóga szerepe, illetve, hogy buddhának milyen hatása volt az ortodox rendszerek kialakulásában, pl hatással volt-e Patandzsali jóga szútráiban. Az olyan nagy reformerek, mint Sankara szerepe a modern hinduizmus kialakulásában. Az istenek szerepének változása, a védikus hagyományok vs. dravida vagy régebbi indusvölgyi cucckok tovább élése. Sok kurva érdekes dolog.

Minden jót!